Belépni vagy kívül maradni ?

Mi (a beat-nemzedék) úgy szocializálódtunk, hogy ha arra unszolnak bennünket, hogy lépjünk valamilyen tömörülésbe (párt, szakszervezet, munkásőrség, téesz, állami vállalat, ...), az elől ha csak egy módunk van, térjünk ki, mert odabent a szívócső szomorúbbik végénél kapnánk helyet.

Aztán, a kapitalizmusban sem lett jobb a helyzet: akik valahova belépnek, azt azért teszik, hogy az odabenti fincsiből kirekesszék a kintlevőket.

A Túlélő Rend más: csak azt a kötelezettséget kell vállalnunk, a testvériséget, ami azt jelenti, hogy nem akarjuk a felebarátainkat szívatni és nem akarunk az ő kárukra élvezni bármiféle előnyöket.

Egy ok miatt kell mégis belépni:  mert a testvériség csak akkor működik, ha kölcsönös.  Hiába akarok olyasvalakivel testvéri viszonyban élni, aki nem testvérének tekint, hanem vetélytársának vagy ellenségének.  (Nem kell messzire menni példáért: a pápa - Boulad atya szerint - pontosan 0 eredményt ért el a muszlimok ölelgetésével-csókolgatásával).